Szent Márton-plébániatemplom – Nagymarton
A nagymartoni Szent Márton-plébániatemplom a Rozália-hegység lábánál fekvő kisváros névadója és legrégibb épülete. A Vulka völgye fölé emelkedő dombon álló, lőréses fallal körülvett gótikus erődtemplom a 14–15. században épült, és barokk átalakításai ellenére máig őrzi késő gótikus boltozatait.
A települést 1202-ben „villa Martini” néven említi Imre király adománylevele: a falu a templom védőszentjéről kapta a nevét, és a német Mattersdorf, mai nevén Mattersburg is Szent Márton nevét rejti. Plébániáját 1344-ben, templomát 1390-ben említik először, a torony 1404-es évszámot visel. A 14. században épült torony-boltszakasz és a hajó nyugati falainak román kori magja arra utal, hogy a mai templomnak korábbi előzménye volt. A Nagymartoni grófok birtokközpontja volt; a kutatás ma úgy véli, hogy a templomdombon nem a család vára, hanem megerősített udvarháza állt.
A várost 1529-ben és 1532-ben a török dúlta fel, 1683-ban a Bécs ellen vonuló sereg a templom tetőzetét is felégette; előtte, 1659-ben már barokk szellemben újították meg az épületet. A 18. században két mellékhajóval bővítették, a déli oldalhoz kupolás, ovális barokk kápolna épült. Az 1907-es villámcsapás után a torony új, kőből faragott gúlasisakot kapott, 1928-ban és 1976-ban az egész templomot felújították; az utóbbi alkalommal a feltárt színnyomok alapján festették újra a belsőt, a késő gótikus bordák okkersárgák, fekete fugázással.
A háromhajós templom túlemelt főhajóját késő gótikus hálóboltozat fedi, a hosszú, nyolcszög öt oldalával záródó szentélyt finom hálóboltozat és kőpárkány díszíti, eresze alatt kulcslyuk alakú lőrésekkel. Az 1870 körüli neogótikus főoltáron Szent Márton, Szent György és Szent Dorottya szobrai állnak; a bal mellékhajó Mária-oltára 1736-ból, az 1700 körüli szószék a Megváltó, Péter és Pál, valamint a négy evangélista alakjaival a templom legértékesebb barokk darabja. A déli kápolna pestisoltárán Carolus Aigen 1741-ben festett Szent Sebestyén-képe látható Xavéri Szent Ferenc és Szent József szobraival, a két kórusszék 1774-ből való, az egyik harangot Jacobus Montell bécsújhelyi mester öntötte 1746-ban.
A templomdombot ma is lőréses védőfal övezi, körülötte a kuruc harcok idején emelt sáncok nyomai látszanak, és a hosszú templomlépcső előtt 17. századi kőszobor áll. A közeli Csermely-kápolna (Rinnsalkapelle) 17. századi kis búcsújáróhely a czestochowai Madonna kegyképével.
Búcsú: a templom titulusünnepe Tours-i Szent Márton napja, november 11.
Látogatás: Nagymarton Kismartontól 22 km-re délnyugatra, Soprontól mintegy 20 km-re fekszik, a Bécsújhely–Sopron vasútvonal mentén; a templom a város déli részén, uralkodó helyzetű dombon áll, ahová a Kirchenstiege lépcsősora vezet fel. A dombról szép kilátás nyílik a Vulka-völgyre és a város híres, 250 méter hosszú vasúti viaduktjára; a közeli Fraknó vára jól összeköthető a látogatással.
Források: Wikipédia – Nagymarton · Wikipedia (német) – Pfarrkirche Mattersburg
Fotó: Helmlechner / Wikimedia Commons, CC0 · Fotó: Krzysztof Golik / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0
Város:
Nagymarton (Mattersburg)
