Nagyboldogasszony-templom (egykori bencés apátsági templom) – Deáki
A deáki Nagyboldogasszony-templom a Kárpát-medence egyik legértékesebb román kori emléke, az egykori bencés apátság kéttornyú, kétszintes téglatemploma, amelyet 1228-ban szenteltek fel. Az itt élő bencések használták a Pray-kódexet, benne a legrégibb összefüggő magyar nyelvű szöveggel, a Halotti beszéddel – ezért nevezik Deákit a magyar nyelv egyik bölcsőjének.
Szent István király 1001-ben telepített bencéseket a Vág menti birtokra, amely Pannonhalma 1002-es alapítólevelében Wag néven szerepel; Szent László 1090-es oklevele is így említi. A mai együttes legrégibb része a templom déli oldalához simuló Szent István-kápolna, amelyet II. Paszkál pápa 1103-ban kelt oklevele említ. A bencések apátsági templomát – valószínűleg Uros pannonhalmi apát idején – 1228-ban szentelték fel: háromhajós, kéttornyú, két szintre tagolt csarnoktemplom, amelyet a kőben szegény vidéken téglából emeltek, és amelynek három félköríves apszisa ma is középkori formáját mutatja. Az alsó és felső templom rendeltetéséről máig vita folyik; Ipolyi Arnold szerint a középső hajó a szerzetesek imatere, az oldalhajók hálóhelyei lehettek.
A 12. század végén készült Pray-kódexet, a magyar liturgiatörténet legfontosabb forrását, a 13. században a deáki szerzetesek használták; a kódex a deáki templom 1228-as felszenteléséről is feljegyzést őriz. A könyv a benne olvasható Halotti beszéd és könyörgés révén vált a magyar művelődéstörténet alapművévé. A kis középkori templom a 19. századra szűknek bizonyult: Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát megbízásából, Schulek Frigyes tervei szerint 1872 és 1875 között a nyugati homlokzat elé mintegy háromezer fő befogadására alkalmas, neoromán háromhajós csarnokot építettek, a tornyokat pedig már a barokk korban 31,5 méteresre magasították.
A főapszis ablakai között két 13. századi falképtöredék – az áldó Krisztus és az Atyaisten alakja – maradt fenn. A mai belső nagyrészt az 1941-es, a Deákiban született Serédi Jusztinián hercegprímás kezdeményezte felújítás idejéből való: a freskókat Szent István életének jeleneteivel Kontuly Béla festette, a Mária megkoronázását ábrázoló apsziskép Jeges Ernő műve. Az 1875-ös würzburgi üvegablakok Szűz Mária életét beszélik el; az orgona a pécsi Angster-műhelyben készült, a 549 kilós nagyharangot 1923-ban Nagyszombatban öntötték. Az 1993-tól 2001-ig tartó restaurálás végén Tóth Domonkos püspök 2001. november 10-én szentelte újra a templomot, amelyben azóta Kolozsváry László Halotti beszéd című festménye is látható.
Látogatás: Deáki a Mátyusföldön, Vágsellyétől 2, Galántától 12 kilométerre fekszik, a Pozsony–Érsekújvár vasútvonal és főút közeléből könnyen elérhető. A templom a falu központjában áll; a román kori keleti részt, az apszisokat és a tornyokat kívülről körbejárva érdemes szemügyre venni, a belső tér és a felső templom megtekintéséhez a plébánián érdemes érdeklődni. A falu termálfürdője kellemes kiegészítő program.
Források: Wikipédia · Hunektár – Felvidéki magyar értéktár · Wikipedia (angol)
Fotó: Marek Šeregi / Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0 · Fotó: Taz666 / Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0
Város:
Deáki (Diakovce)
